TUDATOS JELENLÉT
Szükségszerű tisztázni a tudat, tudattalan, valamint tudat alatti és tudat feletti fogalmakkal kapcsolatos helyzetet. Általában az ismereteink csupán a tudat és tudat alatti fogalmakkal vannak népiképpen tisztában. Így fel sem merül a tudattalan és a tudat feletti részeink felismerése. Pedig ezeknek igen nagy jelentősége és szerepe van a mindennapi életünk teljes megélése szempontjából
Először most a a tudat és tudattalanról szerepét szeretnék röviden ismertetni.
A tudat és a tudattalan, vagyis az ember, egy jéghegyhez hasonlítható. A jéghegy az óceánban, a kollektív tudattalanban úszik. A víz alatti része – ez a nagyobbik része a jéghegynek – a tudattalan. A víz feletti része a tudat. A jéghegy csúcsa az „én tudat” vagyis az „ego”. A jéghegy is vízből van, mint az óceán maga. Így az óceán vízrészecskéi beépülhetnek a jéghegybe. Vagyis a kollektív tudattalan részeit az egyén képes beépíteni, hasznosítani.
A tudattalan több részből, rétegből áll:
*egyéni, individuális tudattalan
*kollektív tudattalan
*kozmikus tudattalan
A kozmikus tudattalan valójában a legmélyebb réteg. Ezen keresztül kerülünk kapcsolatba Istennel, mindennel és mindenkivel, valamint Örök Énünkkel. Minél mélyebbre hatolok a tudattalan birodalmába, annál mélyebb rétegekből juthatnak fel a képek a tudat felszínére. Ezek a tudat fénykévéjébe kerülve felfoghatók, megérthetők, és ez által beépíthetők a mindennapi életünkbe.
A tudat a lámpa szerepét tölti be. A lámpa fénykévéje mindig csak a valóság egy részét világítja meg. Csak azt láthatjuk, amit a tudatunk felismer és elismer. A többi a sötétségben, homályban marad. A lámpa mozgatásával, vagyis a tudat irányításával, tágításával, a valóság (a belső – és külső valóság együttesen) mind nagyobb része kerül feldolgozásra. Nagyon fontos a tudat és a tudattalan megfelelő viszonya, összhangja. Ha a tudat elnyomja a tudattalant, ha egyszerűen nem veszünk tudomást a mélyben lejátszódó valóságról, ha félünk szembenézni önmagunk belső valóságával, akkor a tudattalanból nem a valóságnak megfelelő képek jönnek fel a tudat szintjére. Így kényszerképzetek, félelmek, gátlások formájában jelentkezik a tudattalan bosszúállása. Amint nézünk a tudattalanra, a tudattalan ugyanúgy néz vissza a tudatra, ránk.
A tudattalannak csak a felületi rétege tárható fel közvetlenül, vagyis az egyéni tudattalan egy része. A mélyebb rétegeket álomelemzéssel, imaginnációval, meditációval lehet megközelíteni, vagyis az egyéni tudattalan mélyebben fekvő, elnyomott részeit, valamint a kollektív tudattalant. Az emberi lélek mélyén vannak az egész emberiséggel közös tudattartalmak, ezek az archetípusú élmények. Az archetípusú élmények az emberiség előrehaladásában, és az egyén előrehaladásában is nagy jelentőséget töltenek be. Az önanalízis javuló szakaszában, amikor álmainkat fokról – fokra feldolgozzuk, feloldjuk belső gátjainkat, felfedezzük önmagunkat, szimbólumainkat megfejtjük, akkor egy centrális mag körül – körkörösen vagy spirálisan – rajzolódó színes vagy fekete, fehér vonalak, körök, háromszögek, négyszögek alakulnak ki, ezek a mandalák. Mandala szerű álmok, képek jelenhetnek meg. Az álomtér fokozatosan kitisztul. A sötét háttér világosodni kezd. Ez által fokozatosan kiderül, hogy mi történik a valóságban, és az egyén maga mit asszociál, hasznosít ebből.
A tudat és tudattalan kapcsolata lényegében magába foglalja az egész valóságunkat. Így a szerepszemélyiségünk és árnyékunk valóságát. Továbbá az animusz-anima összekapcsolódását, tehát a párkapcsolatunkat. Valamint az ego és selbs ellentmondását, a mindennapi gondolkodásunk és a Felsőbb Énünk közötti feszültséget.
A mindennapi valóságunk szintjén csupán a tudat és tudat alatti részünkről van tudomásunk. Azonban a teljesség miatt szükségszerű tisztáznunk ezen helyzetet. A tudattalan valóságunk magába foglalja a tudat alatti részünket és a tudat feletti részünket is. Tehát mindazt amiről nem tudunk a mindennapi létünkben.
A tudat alatti részünk mindaz amit elnyomok magamban, és nem akarok ezzel szembesülni. Ez általában ösztönszerűen történik mert, amit nem tartok előnyösnek magamra nézve, arról egyszerűen nem veszek tudomást. Sokszor a legnemesebb részünket folytjuk el, így pedig ezen részünkben lévő jó tulajdonságaink, és lehetőségeink nem kerülhetnek felszínre. Ez pedig akadályozza a személyiségünk intenzív kibontakozását.
Megjegyzés: Az "ÁLOM és VALÓSÁG" bejegyzésemben írok a temetésemmel kapcsolatos álmomról. Végül is kiderült az álomsorozataim menetében, hogy mintegy megváltoztattam az eredeti egyéniségemet, és elnyomtam magamban a valódi lényemet, olyan szinten, hogy arról már nem is tudtam, mintegy eltemettem magamban. Ráadásul ezen eltemetett valóság az igazi lényem legnemesebb részét tartalmazta. Mivel erre fény derült, így elindult bennem a korrekció folyamata.
A tudat feletti részünk a selbs valósága, tehát ez a Felsőbb Énünk valóságát jelenti. A mindennapi valóságunkban erről semmit sem tudunk, mivel csak, akkor kerülünk kapcsolatba a Felsőbb Énünkkel, amikor már tudatosan beindul a személyiségünk fejlődése. A jelen korunkban létszükséglet a Felsőbb Énünkkel való kapcsolatfelvétel. Ehhez pedig fontos az önismeret, önmegvalósítás és öngyógyítás menetében eljutnunk a tudatosan felvállalt önvalónk megteremtéséhez.
"Álomvilág" c. könyvemben részletesen írok mindezekről. A saját élettapasztalataimat, érzéseimet, gondolataimat és tudásomat osztom meg az olvasókkal.
Most pedig rátérek a Tudatos Jelenlét megnyilvánulására. Először fontos a Felsőbb Énünkkel való kapcsolatfelvétel. Ehhez is találsz útmutatást "Álomvilág" c. könyvemben. A teljes személyiségünk kibontakozásának menetében, mikor már tudatosan kezdjük átformálni a becsontosodott szerepszemélyiségünket kapcsolatba kerülünk a Felsőbb Énünkkel. Ehhez segítséget jelent az álmaink kódjainak megfejtése, a meditációs gyakorlatok beiktatása a napjaink menetébe. Továbbá a spontán írásban történő kapcsolatfelvételnek is szerepe van ezen folyamatban. Sűrűn alkalmaztam ezt egy-egy nehéz, konfliktusokkal terhelt élethelyzetben. Egyszerűen lecsendesedve,nyugalmi állapotban kiírtam magamból, részletesen az adott gondot, problémát. Ezt követően várakoztam. Kis idő múlva újra elkezdtem írni, de ekkor már a Felsőbb Énem fogta a kezemet és általa jegyeztem le az üzenetét. Visszaolvasva lepődtem meg, mivel addig teljesen számomra ismeretlen gondolatok, üzenetek érkeztek. Ez volt a tényleges bizonyíték arra, hogy ezen üzenet valóban Felsőbb Énem által íródott. Valójában "Álomvilág" c. könyvemet így írtam meg. Később ezen gyakorlatok során eljutottam a Felsőbb Énemmel való teljes egybekapcsolódáshoz, eggyé-váláshoz. Így jelenleg már mikor egy-egy üzenetet írok szinte kapkodom az ujjaimat, hogy mindent pontosan le tudjak írni, amit Felsőbb Énem tudat velem. Amikor már elérkeztünk a Felsőbb Énünkkel való teljes EGYSÉG állapotába, akkor már az életünket a Tudatos Jelenlét valóságában éljük meg. Így pedig biztosítva van az ÉLET TELJESSÉGÉNEK kibontakozása folyamatosan a mindennapjaink menetében.
Szeretettel búcsúzom: Dudás Mária Csillagvirág
