HAZATÉRÉS A KRISTÁLYFÉNYBE
HITVALLÁS
Mindig mássá,
mindig újjá válok,
megőrizve régi önmagam.
Aki voltam, aki vagyok,
és aki majdan leszek.
Hű maradva, Ő általa,
Hozzá és önmagamhoz.
KÜLÖNÖS TALÁLKOZÁS
Tükörként álltál előttem, pillantásod szinte belém hatolt.
Egész lényem teljes valója tárult fel e pillanat alatt.
Múlt, jelen és jövő egybeötvöződve gomolygott előttünk.
S mi érthetetlenül,
csodálkozva néztünk, zavartan egymásra.
Különös sejtés kerített hatalmába:
„Sorsom beteljesült!”
Az eljövendő életünk valóra vált
egy futó perc alatt.
MAGAM VAGYOK
Magam vagyok magamnak.
Magam vagyok mindenkinek.
Én vagyok a pont és az ellenpont.
Semmi és minden. Fény és árnyék.
Tűz és víz. Jó és rossz.
S mindez bent és kint egyformán jelen van.
Így élem át, a tér és idő börtönébe zárva, a
„Mindenség” titkát és csodáját.
A TITKOK TITKA
Titok villan, megbűvöl, rabul ejt.
Ködfátyolként borul reám.
Csodálkozó szemem sejtésszerűen
fogja fel, e megfoghatatlan talányt.
Különös rejtély, mely magába zár.
Lebilincselően hat reám.
Egész lényem e hatás alatt áll.
Feladom, nem kutatom tovább,
csak megélem a Titkok Titkát.
CSAK ÁLOM VOLT
Csak álom volt a találkozásunk, a kapcsolatunk.
De minden pillanat elevenen él most is bennem.
Magamba zártalak, bennem és általam létezel.
Magadba zártál, benned és általad megszülettem.
Átáramolva egymásba eggyé ötvöződtünk.
Átélve ezt, álmom beteljesült, valósággá vált.
Elmentél, kapcsolatunknak vége. Mind ennek vége.
De az átélt álom, valóságként, most is bennem él.
KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN?
Bensőmből kígyózva törnek elő a szavak.
Valaki diktál. Le kell, hogy jegyezzek mindent!
Ki az, aki ott belül, így hatalmában tart?
Ki vagyok én valójában?
Én, én vagyok. Tényleg? Nem valaki más?
Aki testem börtönébe zárva, megbúvik ott a mélyben,
és a pillanatra vár, hogy beteljesítse küldetését.
Mindkettő én vagyok, a külső máz
és a láthatatlan belső sugallat.
E kettő összjátékától függ,
hogy hogyan állom meg a helyem az
ÉLET színpadán.
KÜLDETÉS
Lélek a Lélekkel találkozik.
Szellem a Szellemmel eggyé válik.
Téren és időn túl,
Az Örökkévalóság honában,
Mi ketten együtt létezünk.
Mindenható Anyánk, Atyánk áldásában,
Örök Egységünk valóságában,
Téren és időn túl,
Az Örökkévalóság honában,
Beteljesítjük küldetésünket.
AZ IDŐ
Az idő néma kalodaként nehezedik rám.
Meggyötör, fáj, húsomba váj.
Lealacsonyít és megaláz.
Lágyan ringatva, csendesen
megnyugtat, simogat.
Az élet vibrálva lüktet bennem.
Forr, erjed, újul minden.
Közben valami meghal, megszűnik.
Örök körforgásban, harmóniában.
Az idő kitárul, és utat nyit a végtelenbe.
Felemel, húz, lelkembe tör,
és a boldogság elönti szívemet.
Vadul hajt, üldöz,
meggátol, tönkretesz.
Az élet vibrálva lüktet bennem.
Némán megy a perc tova.
Közben valami más lesz már megint.
Örök körforgásban, harmóniában.
HÁZI ÁLDÁS
Mennyei Anyánk/Atyánk áldása
Csillagfényként ragyog reánk,
és a Krisztusi Szeretet
utat mutat életünkben.
Hozzon e fény mindennapjainkba
örömet, békét, nyugalmat, áldást, hogy
Krisztus Szeretetének Fénye
ragyogja be életünket!
SEMMI ÉS MINDEN
Semmi és minden, – minden és semmi:
eggyé válva e kettő a VILÁG maga.
Semmit, semmit sem kaptam tőled,
de a semmit úgy tudtad átadni,
hogy a Mindenséget kaptam meg.
Mindent, mindent Neked akartam adni,
s közben semmit, semmit sem adtam.
Ráadásul mindent elvettem Tőled.
A vesztes így én magam vagyok, mivel
nem teljesítettem a küldetésem.
Általad azonban beavatást nyertem
a MINDENSÉG titkába.
A nyertes TE vagy egyedül,
hiszen a Mindenség belül, benned van.
De nélkülem nem láthatod e csodát.
PARADOX VALÓSÁG
Ellentmondások áradata korbácsolja lelkem.
Paradox szituációk örvénylenek bennem.
Félelem szorítja össze szívemet.
Keresve kutatom az okok és okozatok titkát.
Oldás és kötés, egymást felváltva jelennek meg.
Van, de már nincs – nincs, de még itt van
– e paradox valóság.
Itt vagyok, de már nem létezem;
vagy pont most születek meg.
A futó percek töredéke alatt élem az életem.
Bátran, felemelt fővel vállalom a SORS
néma kihívását.
Mit hoz a holnap? Ez ma még lappangó titok.
Félek, de kívánom az eljövendő megvalósulását.