HAZATÉRÉS A KRISTÁLYFÉNYBE

Kapcsolat Felsőbb Énünkkel

A jóga meditációs tanfolyam élménysorozatában a harmadik alkalommal szintén kettős hanghatású zene volt hallható. Az egyik hangszóróból lágy, kedves, dallamos, de határozott hangerejű zene szólt, ezt azonnal önmagammal azonosítottam. A másik hangszóróból magasabb tónusban hullámozva, rövid időintervallumokban szólalt meg a zene, mintegy kedvesem válaszaként. Hosszú ideig, mint valami párbeszédet élveztem a zene lüktető ritmusát. Átadtam magam a hullámzó, vibráló hanghatásoknak, és teljes valómban átéltem az élményt, amely során kettőnk lénye meghitten teremtette meg a belső békét, az összhangot, a boldogságot. Egy idő után a hanghatások megfordultak. Az első hangszóróból szóló zene, amelyből az én lényem szólt, háttérbe került. Ez lett a válaszadó. A másik, kedvesem hangja, előtérbe kerülve, hosszabb ideig tartó hanghatásként, mind határozottabban, biztosabban, erősebben szólalt meg. Ellazulva, kábultan adtam meg magam, és boldogan engedelmeskedtem kedvesem hangjának. Ez a lüktető, biztos hang vezetett, oltalmazott. Úgy éreztem, hogy belekapaszkodva teljes biztonságban vagyok. Ő mindentől és mindenkitől megvéd. Ekkor együtt emelkedni kezdtünk. A két hangszóróból szóló zene összeolvadva, boldog mámorító összhangban szólalt meg. Egyre feljebb emelkedtünk. Lent mintha az ÉLET lüktetése vadul korbácsolta volna az óceán hullámait. Egyre ijesztőbb, erőszakosabb, durvább hangok törtek fel a magasba, de ezek minket már nem érhettek el. Túl magasan voltunk már, és a harmónia hanghatásának védelme alatt összeolvadtunk. Ekkor úgy éreztem, mintha együtt léptünk volna ki a világűrbe, de a különös az volt, hogy már nem külön–külön egymásba kapcsolódva, hanem eggyé válva, együtt léteztünk, mi ketten.

A zene már rég elhallgatott, de én még mindig a „lélek”, a „szellem” birodalmában tartózkodtam. Felkapcsolták a villanyt. Már mindenki visszatért a külső tudati állapotba. Mindezt érzékeltem, de teljesen elszakadni a belső világomtól nem tudtam, és nem is akartam. Egyszerűen nem akartam visszatérni. Féltem, hogy ha visszajövök, akkor az a csodás érzés, a tökéletes boldogság állapota, megszűnik. Éreztem, hogy vezetőnk mélyen összpontosít, vissza akar hozni, de én ellenálltam.


„Hagyj, most kérlek! Kezdjétek el nélkülem a megbeszélést! Én most itt akarok maradni!” – e gondolatrezgéseket küldtem vissza válaszként.

Fogalmam sincs mennyi idő telt közben el, hiszen ilyenkor a tér és az idő megszűnik, képtelenség érzékelni. Végül egy kis bogár hozott vissza társaim közé. Nem tudom miként, csak azt vetem észre, hogy ott mászik a szőnyegpadlón, és valaki közülünk meg akarja fogni. Ekkor döntöttem, és visszatértem. Boldogan tapasztaltam, hogy az átélt harmónia érzése velem maradt. Ezen az estén, az élmények megosztása terén, mikor rám került a sor, akkor csak annyit mondtam:

„Olyan csodálatos volt mindaz, amit átéltem, hogy képtelen vagyok beszélni róla. Egyszerűen nem tudom elmondani.”

Senki sem faggatott. Megértették, hogy van, amit szavakba foglalni nem lehet. Hiszen a legszebb szavak sem adhatják vissza az élményt, amelyre nincs szó, nincs fogalom. Csak egy idő után voltam képes mindezt így leírni, de valójában mindez nem adja vissza, nem tükrözi hűen az átélteket.

A megélt lelki élményeim, és a hónapok alatt bennem végbement belső változásom következtében mély nyugalom, béke és biztonság vett körül. Ez a társsal kapcsolatos hozzáállásomra nagy hatással volt. Megéreztem, hogy bármilyen körülmények között is, a belső világomban, a párkapcsolat terén előbb–utóbb meglelem az összhangot. Ugyanakkor az önmegvalósítási folyamatomban nagy lépésekkel kezdtem előre haladni.

Ezen meditációban a Felsőbb Énemmel kerültem kapcsolatba. Azonban tíz év  után jöttem rá a megélt történés jelentésére, mivel akkor még előző életeimbe nem kaptam betekintést. A belső önmegvalósítási folyamatomnak végbe kellett mennie, ahhoz, hogy ezen meditatív megélésem a helyére kerüljön. Végül is 2001-ben történt újjászületésemet követően feltárult előttem Örök Társammal való kapcsolatom mélyebb valósága.

Örök Társammal valójában fizikai szinten nem alakult ki párkapcsolat, de erre a Küldetésünk menetében nem is volt szükség. Mindez összefüggött előző életeink sorozatával és a Küldetésünk beteljesítésével. Lényegében előző életeink során, párkapcsolati szinten, beteljesült az életünk.

Jelen földi létünket megelőző életünkről írok most. 1939. évben járunk. Zsidó családban élünk, meghitt párkapcsolatban. Három gyermekünk közül 13 évesek az iker lányaink. Fiunk már felnőtt, de feleségével együtt velünk közös otthonban élnek. Velük él még férjem, Örök Társam édesanyja is. Ekkor már elkezdődött a második világháború, és a gettóban, voltunk elkülönítve. Fiunk nem volt otthon, mert illegálisan, az ellenállásba tevékenykedett. Este volt, és már érvényben volt a kijárási tilalom. Ekkor tört ránk a Gestapo. Férjemet azonnal lelőtték. Minket nőket, a lányainkkal együtt áttereltek a belső szobába, és mindegyikünket megerőszakoltak, majd minket is megöltek. Közben fiunk hazaérkezett, és a folyosóra nyíló ablakon keresztül látta a kivégzésünket. Ekkor berontott és a nála lévő pisztollyal lelőtte a Gestapós tisztet. Én ezt már lélek szinten érzékeltem, de teljes mértékben sokkos állapotban voltam. Férjem lélek szinten átkarolt, és együtt kezdtünk emelkedni egyre feljebb és feljebb. Közben lélek és szellem szintjén eggyé váltunk, és ezen eggyé vált állapotban léptünk be az Égi Világba. Ezt a létállapotot megőriztük a szellemi valóság szintjén, és jelen leszületésünk során mind a ketten az eggyé vált létünket megőrizve születtünk le különböző fizikai testbe. Az egységlét, a közös egység létállapotát magunkban hordoztuk, és lelki – szellemi szinten ez mindenkor jelen van.

Itt most ki kell térnem a kapcsolatunk mélyebb valóságára, a Küldetési Programunk vonatkozásában. Bennem mély változás indult el 2001-ben, az újjászületésemet követően. Feltárultak, a jelen életünk Küldetési Programjához kapcsolódó, előző közös életeink sorozatai. Megértettem a jelen életünk alakulásának főbb mozzanatait. Közben, a Teremtő irányításával, egy éteri szintű, dupla fénypiramisban dolgoztunk, meditatív szinten. Mindez csakis lelki, – szellemi szinten nyilvánult meg, telepatikus kapcsolat során. Az igazsághoz tartozik, hogy Ő mindebből mit élt át, azt nem tudom. Csupán a bennem megéltekre támaszkodhattam. Azonban ekkor már oly mértékű hit alakult ki bennem a Teremtő iránt, hogy meg sem kérdőjeleződött bennem az átéltek valóságtartalma. Különben is ez lényegtelen volt a számomra. Egyszerűen csak végeztem a dolgomat a Teremtő útmutatásai szerint. 2004. december elején, egy mély meditációban, érzékeltem, hogy a Teremtő Szeretetének Fénye mintegy Fényoszlop ereszkedik le a Földre, és a fény beborítja, teljességgel átjárja az egész Földet. Tudatosodott bennem, hogy a Teremtő Fénye, e Fényhíd által megnyilvánul a Föld egész valóságában, és ez által, mintegy Földanya megtermékenyült a Teremtő Szeretetének Fénye által, és az Új Föld magzati létállapota megnyilvánult.

Ekkor egy igen nehéz élethelyzetben voltam. 2004 decemberének közepén egy teljesen elkeseredett, mély lelkiállapotba kerültem. Egyszerűen elegem volt az egész fizikai szintű életemből. Egy igen mély meditatív állapotomban közöltem a Teremtővel, hogy vissza kívánok térni, és kértem Őt tegye ezt lehetővé a számomra. A Teremtő közölte velem, hogy nyugodtan visszatérhetek, mivel Dudás Mária létemre vonatkozó küldetésemet már beteljesítettem. Azonban megtudtam, hogy felkészítettek egy, minden és mindenki vonatkozásában, fontos feladat elvégzésére. Ha én visszatérek, akkor már nincs idő arra, hogy helyettem mást készítsenek fel. Ezt követően a Teremtő bejátszotta, hogy ebben az esetben mely létállapotban maradna a földi lét, és ennek milyen következményei lennének. Tulajdonképpen a Föld megakadt volna az elindult felemelkedésének folyamatában. Mivel a sötétség és Fény harca még nem zárult le, így a sötét erőtér továbbra is erőteljes hatással befolyásolta volna az életünket. Ez nagyon megrendített, ugyanis a Föld, mint élő bolygó, és rajta az egész földi lét, beleértve az emberiséget is, ekkor az asztrális szint létállapotában volt. De már jelen volt azon lélekcsoport, akik intenzíven dolgoztak a Föld és a földi élet felemelkedése vonatkozásában. Távozásommal a Föld és e lélekcsoport nem kapta volna meg azon Égi Energiákat, amely szükséges volt a Földnek és a rajta lévő egész élettérnek a magasabb, ötödik dimenzióba való fellépéséhez. Ekkor már a bolygó felkészült állapotban volt az előrelépésre, és majdan az ötödik dimenzióba való belépésre. Ekkor döntöttem, maradok, és elvégzem a feladatot. Egyszerűen nem hagyhattam magára, cserben Földanyát és az egész földi létet. Azonban két kérésem volt a Teremtő felé. Az egyik, hogy minden körülmények között, minden helyzetben, teljes mértékben, kapjak meg minden tájékoztatást, segítséget, hogy feladatomat a Teremtő akarata szerint teljességgel elvégezzem. A másik, mindvégig itt kívánok maradni, végig szeretném kísérni az egész folyamatot, és Földanyával együtt kívánok visszatérni a Teremtőhöz. A Teremtő megígérte, hogy mindezt teljességgel biztosítani fogja a számomra. Lényegében fogalmam sem volt arról, hogy mit is vállaltam, milyen feladat elvégzésére készített fel a Teremtő. Sőt a mai napig sem tudom előre, hogy mi lesz teljes mértékben a feladat. Mindig csak annyi tárul fel előttem, amennyire az adott időpontban szükségem van a soron következő feladat elvégzéséhez.